A tanulási nehézségek gyakran járnak együtt a beszédfolyamat különböző típusú zavaraival.
A fejlődési diszfázia: beszédfejlődési zavar, melyet az akadályozott beszédfejlődés szinonimáiként használunk. A nyelvi rendszer működésének sajátos zavara, a fejlődés korai szakaszától veleszületetten fennáll.
Okát exogén és endogén tényezők hatására kialakult idegrendszeri károsodás maradványtünetének, neurogén eredetű beszédzavarnak, valamint a pszicholingvisztikai képességek zavarának tekintik.
A beszédfejlődés késéséhez vezet:
- egyszerű megkésett beszédfejlődés
- csökkent beszédkészség a beszédszervek rendellenessége miatt
- csökkent beszédkészség elhanyagoltság következtében
- csökkent beszédkészség súlyos testi aszténia következtében
- konstitúcionálisan megkésett beszédfejlődés
- csökkent beszédkészség hallászavar következtében
- csökkent beszédkészség értelmi fogyatékosság következtében
- csökkent beszédkészség a beszédközpontok sérülése következtében
- csökkent beszédkészség az extrapiramidális rendszer megbetegedései következtében
Az egyszerű megkésett beszédfejlődési zavar: enyhébb, időszakos beszédfejlődési elmaradás, az ép értelmű, éphallású, gyermekek részképességzavara, amely 3-4 éves kor között figyelhető meg.
A nyelvi fejlődés zavarai gyakran társulnak a részképességzavarok különböző formáival, jellegzetes pszichikus funkciózavarokkal.
Ezek:
- a vízuális észlelés
- a vízuomotoros koordináció
- az alak-háttér percepció
- az alakállandóság
- a téri irányok és összefüggések felismerése
- a testsémán való tájékozódás
- az akusztiko-motoros integráció
- az auditív és beszédészlelés
- a taktilis és kinesztetikus észlelés
- a szerialitás
- a mozgáskoordináció
- a figyelem
A nyelvi fejlődés zavarát mutató gyermek időben megkezdett logopédiai kezelése, fejlődésének nyomon követése segíti a probléma tisztázását.