A tanulási nehézségek gyakran járnak együtt a beszédfolyamat különböző típusú zavaraival.

A fejlődési diszfázia: beszédfejlődési zavar, melyet az akadályozott beszédfejlődés szinonimáiként használunk. A nyelvi rendszer működésének sajátos zavara, a fejlődés korai szakaszától veleszületetten fennáll.

Okát exogén és endogén tényezők hatására kialakult idegrendszeri károsodás maradványtünetének, neurogén eredetű beszédzavarnak, valamint a pszicholingvisztikai képességek zavarának tekintik.

 

A beszédfejlődés késéséhez vezet:

  • egyszerű megkésett beszédfejlődés
  • csökkent beszédkészség a  beszédszervek rendellenessége miatt
  • csökkent beszédkészség elhanyagoltság következtében
  • csökkent beszédkészség súlyos testi aszténia következtében
  • konstitúcionálisan megkésett beszédfejlődés
  • csökkent beszédkészség hallászavar következtében
  • csökkent beszédkészség értelmi fogyatékosság következtében
  • csökkent beszédkészség a beszédközpontok sérülése következtében
  • csökkent beszédkészség az extrapiramidális rendszer megbetegedései következtében

 

Az egyszerű megkésett beszédfejlődési zavar: enyhébb, időszakos beszédfejlődési elmaradás, az ép értelmű, éphallású, gyermekek részképességzavara, amely 3-4 éves kor között figyelhető meg.

A nyelvi fejlődés zavarai gyakran társulnak a részképességzavarok különböző formáival, jellegzetes pszichikus funkciózavarokkal.

Ezek:

  • a vízuális észlelés
  • a vízuomotoros koordináció
  • az alak-háttér percepció
  • az alakállandóság
  • a téri irányok és összefüggések felismerése
  • a testsémán való tájékozódás
  • az akusztiko-motoros integráció
  • az auditív és beszédészlelés
  • a taktilis és kinesztetikus észlelés
  • a szerialitás
  • a mozgáskoordináció
  • a figyelem

 

A nyelvi fejlődés zavarát mutató gyermek időben megkezdett logopédiai kezelése, fejlődésének nyomon követése segíti a probléma tisztázását.